Könyvhajhász rovat: A nekrofil
Szerelmes szörnyeteg
“I intend to die as I lived,
a free man.”
Gabrielle
Wittkop
Vajon
mi motiválta Gabrielle Wittkop-Menardeau-t a különleges,
különc és öntörvényű írónőt, hogy férjhez menjen egy homoszexuális, náci háborús bűnöshöz? Valószínűleg nem különösebben érdekelte mások
véleménye. Sem ennél a döntésénél, sem akkor, amikor 1972-ben megírta: A nekrofil
című művét. Alkotásai közül ezt az egyet olvashatjuk magyarul, Kolozsvári Papp
László fordításában.
A
rövid naplóregény, lírai képekkel festi le a förtelmet. Röpke bemutató a röpke
szerelmeket megélt, a maga bizarr módján, széplelkű szörnyetegről. Lucien, a
régiségkereskedő szerelmeinek története akkor kezdődik, amikor valami lezárul,
pontosabban valaki élete lezárul. „ A november mindig valami váratlannal
szolgál, jóllehet öröktől fogva készen áll az idők méhében…” Lucien – „ a fény gyermeke” – csak erre vár,
a pallérozott elméjű, hullarabló ugyanis csak halottakkal képes bensőséges
viszonyt ápolni.
Egy beteg elme, beteges logikája tart tükröt,
amelyben megláthatjuk saját sötét vágyainkat, melyek néha talán a legalitás és
illegalitás határán billegnek, de erkölcsösek semmiképpen sem nevezhetőek. Bizarr utazás, amelynek részeként csak
részben írhatjuk magunkat a normalitás margójára, mint ahogy ezt a főhős is
megteszi. Hiszen mindenkinél van rosszabb, ugye? Gilles de Rais – alias:
Kékszakáll – a hírhedt, szadista kéjgyilkos Lucien önigazolása.
A
történet finoman vezeti az olvasót a szövőlepke átható illatával átitatott,
minden érzékre ható borzalmak, süllyedő világába. Lucien számára saját vágyai
gubója a rabság, amelyből képtelen szabadulni. „…elérte immáron az anyag
létezésének zenitjét, az önmagába való beteljesülést, ami után már a bomlás
pezsgése következik.” A mű csúcspontja a bomlás csúcspontja: szerelmei
fizikálisan, saját maga mentálisan, rejtett világa pedig ténylegesen
megsemmisül. „A dolog, ami érint…” Ez az egyetlen ügy érinti igazán, s okozza
felemelkedését, a számára tökéletes emberpárban megtalálja összes szerelmét, és
bukását is egyben, hiszen lelkileg és testileg is képtelen elmenekülni a
helyzetből, s az igazságszolgáltatás elől.
Nehezen
emészthető olvasmány. Maradványa: rossz szájíz. Képesek vagyunk kordában
tartani magunkat? Vagy csak jól álcázzuk a bennünk rejlő vadállatot, és ha
igen, akkor meddig? „Once more saved!” Once more…
·
www.facebook.com/kekviharlampa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése