Árnylélek


Lehunyt pillákon keresztül
tovaszökken a szabadlélek,
röppenve szabadon téren s időn át,
hogy az alvilág folyójának
partján kacagva kergetőzzön anyjával,
s ha elfárad fejét ölébe hajtva
ábrándozva hallgassa a mindenség dalát,
addig, amíg az új hajnal kél s koponyámba visszatér.