Rómeó

Júlia

forró

vízpára

éhség

hideg

kanapé.

Álom

 

Tompa dalt

az éji

szél fütyül.

Álom és

ébrenlét

között

karcos

körmeivel

kopácsol

ablakomon

a sivárság,

s arcomba

a kócos

tegnap

liheg.

Nem kellesz

már,

ajkad

legyen

néma,

titokra

zárt,

elmosódott

pilletánc.

Ha elmész,

halott vagy,

ha maradsz,

csak szétmálló

árnyék vagy

csukott

szemhéjam

alatt.

Hunyorogva

 

Két apró

fémkorong,

révész-kész-állapot,

a szemhéjak

záródnak,

s a lélekablak

kinyílik:

türemkedik

a sötét,

az örök hajnal

előtti megrekedt

idő,

egy távoli

horizonton

két rézszín

csík

egyesül

a semmi

küszöbén.

Érzem…

 

Érzem a szavak

Súlyát titkos

Üvegszilánkok

Mélyén

Érezem létét a megfoghatatlan

Gondolatoknak

Érzem halk szobák

Nyárbúcsúztató

Illatát

Érzem a villanásokat

Ősi vágyvirágokat

Érzem, mióta érezlek

Érzem pasztelles fénypontok

Sorát, hogy mint törnek

Át fátylas messzeségen

Érezem, amint átölelnek,

Mert bennük átölelsz

Érezem

néha látni a

Lehetetlen s gyermekjáték

Átröppenni tű fokán

Érzem, izzik-tombol

Édesen minden idegszál

Mi az eltűntekkel

Összeköt

Érzem, mióta érezlek

Érzem mozdulatlanságban

Az erőt, mi formál, alakít

Csendesen, érvek nélkül

Érzem az átrohanót, torkomra

Szorított kést

Érzem röpke „az”- ok vagy „és” – ek

Távolodó hangsúlyát

Érzem, mióta érezlek

Szó, hang, tompa moraj

Lecsendesül

Álom-halál megvált

Minden elmenekül

Egyet tudok biztosan,

Érzem, mióta érezlek.

Áramszünet…

 

Áramszünet

izzik

vonaglik

a feszültség,

teljes

(ki)készültség,

áramerősség

sistergő,

utolsó

löket,

foltot

ejt

szennyezett

lelkemen,

megtörik

az

ellenállás

szikrát

pattint

Ohm-törvény

gyilkos

örvény,

Faraday-karika

aranykalitka,

serceg-hurkolódik

a

bizonyosság,

fizika

fizikális sokk

vibrálás,

zsinórban

tekeredik,

elvetemedik

a

vágy,

múló

impulzus,

könnyű halál.

Áramszünet…

Szemfedő neked

 

Szemfedő

neked,

kedvesem.

Zaklatott

betűkkel

annyit

írnék

rá,

dögölj meg!

Mindenkiben

rád vágyni,

mindig

mindenből

miattad

kihátrálni,

mindig égni

miattad

pokoli

zsarátnokon

zsarnokom.

Mert,

hagyom,

mert,

tudom,

te

vagy

minden.

Még ha

szemfedődre

írom is

zaklatott

betűkkel,

rohadj

meg!

Akkor is.