Mindent lemosni

 

Mindent

le lehet mosni.

A sminket,

fáradt tegnap

ráncát

arcodról,

az undort

szád sarkából,

mosolyt,

halált,

megunt

szerelmet

mindent lemoshatsz

áttetsző porhüvelyed

sikítva áll

a félhomályban,

visszatetsző üres lelked

nesztelen

hullik sáros földre

meggyötörve,

lemosva.

Ablak

 

Csillaghasadékból

ömlik

az éjszaka fénye,

csodás repülés

áttetsző pillanat

a kihunyó

kavalkád,

pengeélen

táncol

a csend,

eltévedt kis

szerelem

az ablaknak

koppan,

fejem búbjára

csókot lehel,

nem jó helyre jöttél,

barátom,

az a lány

már nem lakik itt,

kicserélték a névtáblát,

kézbesíthetetlen az

elsuttogott vallomás,

a címzett ismeretlen

helyre költözött.

Sosem lesz vége

 

Szomorú, buta kis

éjszaka lesz ez is,

túl nagy az üresség,

a villamos diszkréten

rázza a síneket,

hazaér a szomszéd

csaj

szájából füst

kígyózik,

kezében cigaretta

remeg,

merev lábbal,

billenő felsőtesttel

megáll,

böffent egy

nagyot,

birkózik az automata világítással

meg a kapukulccsal,

engedelmesen nyekken a zár,

halvány fény gyúl,

aztán elnyeli a folyosó.

Szomorú, buta kis

éjszaka lesz ez is,

túl nagy az üresség,

a villamos diszkréten

rázza a síneket,

szomorú, buta kis

éjszaka ez is és

sosem lesz vége.

Hazug

 

Összegörnyedsz

az előadásnak vége

csak szemhéjadra

ereszkedik

opálos sötét

függöny

csak írogatsz

s közben

bordáid

között

sivítva

üvölt

az üresség

reszkető

ereszcsatorna

párája

hazug

szikrákra

bomlik

az emlékezet

vetetlen ágy

megint

csak futsz

semmit sem

tudsz

céltalan

undorral

ténferegsz

néha

elmerengve

szárnyaszegetten

magasra

zuhansz

pedig

csak egyre

mélyebbre

repülsz

árnyként

koszos

falra

vetülsz

elvetemülsz,

görbe testtel

menekülsz

nem érted

csak beleőrülsz

hazug

szájzugban

suttogó kísértet

félresikerült

őszinteségi

kísérlet.