Strigula

 

Talán

csak

el kellene

sétálni,

a vállfákról

bőröndbe

gyömöszölni

a

gyűrött,

molyszagú

álmokat,

poros

függöny

libben,

négy fal

ölel

diszkomfortzóna,

nem alku

tárgya

az ablakon túli

valami

az a

nagybetűs

SZAR,

vergődő

lepke

a tű

alatt,

ma is

minden

a gardróbban

marad.

Bennem

csak

a

mozdulatlanság

halad,

mínusz

egy

nap,

plusz

egy

strigula.

Kipipálva,

a takaró

alá

mászva,

csak jöjjön

már

az álom

nélküli,

sötét

zuhanás.

 

Marlene

 

Az egyenes

szándék

is

a pokolba

visz,

aki

mást

mond,

hazudik,

Marlene

és cigaretta

reggelire,

mindegy,

mit

üzen

száj

vagy

toll

nem

hatol

át

a

budoár

sűrű

függönyén,

belebújok

egy dalba,

mintha én

lennék,

mintha

lennék,

de csak

puszta

sivár

tűnődés,

meddőhányó,

lefojtott,

elfeledett

tűzvihar

egykor

még

talán

percegett

semmi kis

perceket

benne

a lét

alélt

párnába

fúrva,

most

csak

elborulva

dünnyög

az üresség

űr

üreges

üveges

tekintet,

bolond

vagy,

ha

elhiszed,

várok

még

valamire.

Felperzselt

temető,

hamuvirág,

porlepte

sírhant

szélben

keringő

pernye-igazság.