2017. január 12., csütörtök


Utolsó

 

pördülés

felhördülés

makacs

szája

szegletében

ott remeg

gúnyosan

az

ősbizony

fekete gyöngyök

hullnak

hasztalan

szanaszét,

valami

tüntetőleg

kimúlik

a világból

a kulcslyukon

suttyomban

távozik,

mint átszüremlő

fény-zaj tánc

hasít

szakít

kívül-belül

szétmálló

állapot

lebeg

lebegés

és

elillan

pattan

halkan

sóhajt

s

bólint,

búcsút int

innen

már

nincs

tovább

semleges

vízszintes

függőleges

értelemre

merőleges

felindulás.

 

 

Konstans

 

Nem billeg,

s ha csöndben is

van,

nem űz

makacs játékot,

szemlélődik,

nem koptatja

grafitszürkeség,

részleteiben is egész

zajban s

fagyott

tücsökmuzsika

nélküli

világban

is ringat,

s önt át

egyik pillanatból

a másikba.