Ha sírsz

 

Némán

suhan

a sima,

átdöfött,

tintakék

vászon

alatt

a kicsiny

könnycsepp,

tovasiklik

arcodon

s karcos

ajkad

szegletén

táncra

perdülve,

lágyan

szédülve

zuhan

piciny

tóba,

tenyered

kuszán

firkált

öblén megpihen

halkan,

alig

piheg,

majd

fénylő

ujjbegyeden

csillan,

nedvesen

a szívedből

facsart

emlékezet.