2017. február 14., kedd


Tollvég

Fáradt
közöny,
bágyadtan virító,
elszáradt
orchidea
bóbiskoló
feje,

egésztelen
töredék,
lepattogzott
festék
körmöd

hegyén,

szirup-undor,
szájzár,
okkerszín
tekintet

néha

rád tekintett,
mellékszereplő

egyszemélyes
tragikomédiában,
megszáradt

tinta,
fakó
tollvég

elég lesz
most már
elég.

A vágy

Nem értheted,

érintheted,
de
ott van.
Ő
a hetedik ajtó

mögötti

kifűtetlen
szoba,
a félszemű örmény festő,
gutaütött iguána,
Gilles de Rais,
kéjgyilkos,
szadista,

a halál
fátyol-permete
szemhéjadon,
a sors

csontos ujja
szívedbe fúrva.

Ott van
a kétes helyeken,
ahol

este tíz után
olcsón

mérik a
szerelmet,
ott van
 az öncélú
ernyedt hazugságban,
ott van
és

te
nem

futhatsz el.

2017. február 4., szombat


Háromezer-háromszáztizennyolc

 

Várj csak,

kiszámolom

éltem negyedét:

háromezer-háromszáztizennyolc

napja

nem

vagy

itt,

kis világomnak

egy egész

végtelennyi

idő

háromezer-háromszáztizennyolc

nap.

Azt mondtad,

meggyógyulsz,

kis fehér

hazugság

sápadt

ajkadról,

tekintetedben

képzeletnél

távolabbi

pontra

fókuszálva,

tudom,

apád és anyád

már várt rád.

Háromezer-háromszáztizennyolc 

nap,

már nem

hívlak

vissza

szülni

születni

vérezni,

minden

apró

rezzenést

érezni,

mert

megütnek

szóval,

kézzel,

tettel,

átveszem

terhed

a világban,

ahol

nőnek

lenni

fájdalom,

nem érdem.

Részben

egészben

eltűntél

azon

a

hétfő reggelen,

nem álmodtál,

talán küzdöttél,

megfulladtál.

Kicsit hazudtál,

azt mondtad,

meggyógyulsz,

de inkább

tollpiheként,

faágtól váló

kis levélként

elsuhantál,

s befont a

ködmaszatos

februári

ég.

 

 

2017. február 1., szerda


Mozi

 

Fura ez a film,

valami

groteszk kötéltánc,

vállamra nehezedik,

fura

egy

film,

elvetemült

egy

rendező,

lyukasan tátongó

szemgödre

állatidomár

kényszerképzettel

megtöltve,

odacsap,

de csak

úgy

révetegen,

tessék-lássék

módra

pattogtatja

ostorát

ostobaság,

fura,

a

főszereplő

sem

tetszik,

egy mondaton

belül kétszer

esik ki

szerepéből,

tétován

teng-leng

a szupermarket

kereskedelmi

dallamra komponált

gondolái

között,

nyikorgó

bevásárlókocsival,

fejében

az otthon

felejtett

bevásárló

cédulával

félcédulásan

céltalanul,

valahol

a harmadik

és az ötödik

polc

között

visszabámul rá

a müzli szelet,

valami

nem

kerek.

Fura ez

a film,

fura,

hogy semmi

sem

tetszik

benne.