Gondolat

 

 

Csöndben pihen

egy kis

agytekervény

 

szegletén,

épp csak

szuszog,

szájzugában

fényes

nyálcsepp

dorombol,

bájosan

ásít,

már nem

kábít,

kis rózsaszín

vattacukor

felhőket

gyúrva,

sós könnyekben

feloldódva,

némán

libeg,

tovaúszó

öröknyálként

szakítja

az őszi

eget.