1.

 

A fák lombjába

Lyukakat harap

A felhőtlen, június

Esti ég

Retinámba kap

Az ócska, szomszéd

Ház lámpája

Hiányzol

De már nem

Könnyes

Szívdobbanások

Között

Csak tompán

És fel-felsejlően

Csak tétován

Mosolygom azon,

Hogy nem

tudom, mi vagy

nekem Ikerfelem

miért is foglalkozom

veled?

Nem tudom,

Csak sejtem

Sejtegetem

Hogy, ami jó

Lett volna nekem,

De soha senkitől

Sem kaptam

Meg

Beléd

Tuszkoltam

Gyúrtam

Leheltem,

Te x+1. lelketlen

Te, álomkép most már

Ne moccanj,

A valóság vállon koppant,

Mert nem létezel.