Csendben…

Csendben

szeretlek

meglátogatni,

amikor

néma

a kis sétány,

az enyészet

illata dúsan

szivárog

a rozsdálló

levélszőnyegből,

s selymes fényű

mécses

világít,

minden lépéssel

közelebb hozzád,

az időránc

kisimul,

orromban

cigarettafüst,

megölelnélek,

de most csak

leülök sírod

szélére,

vetetlen,

nyirkos

ágyadra.

Nem,

nem itt vagy,

kék-szürke novemberi

fények játszanak

a felhők alján,

messzebb és

közelebb vagy.