Fehér szövet

 

Sóhajt

az éjszaka,

égboltra

feszülő

teste

lassan bekúszik

a sötét

sikátor

nyirkos

falai

közé

sós ajkán

tétova

nyelv

táncol,

reszket

a kíváncsi

holdfény

beles a szoba

ablakán

fehér szövet

villan

nehéz ölelésben

birkózik

a vágy,

aztán

tompán

lüktetve

megadja magát

töredékes

kis

halál

lusta álom

csukja

szemeit

s édes

testetlen

zajokba

süpped

a kibontatlan

pillanat.