Nem visz előre

 

Szemem

sarkában

kis,

kristályos

halálvirág,

nem visz

előre

a lélektépkedés,

lassú

tápászkodás

a padlóról

vergődés

faltól-falig

elgyötörten

minden

kibaszott

sötét

hajnalon.

Minden

szavad

botlódrót,

feszítsd ki

az utolsót,

kitelik az

idő.

A többi

csak

sodródás.

Elbuktam,

sikolytalan,

csendes

legyen

az

elmúlás.