Nesztelen

suhan

a sötét,

a semmi

lágyan

elsimul

a padló

réseiben.

A valóság?

Csak sivár

vakfolt,

tanulópénz,

kevéske

ihlet,

út a

nihilbe.

Nem

érdekel.

A monitor

fekete-fehér

kontrasztja

a

mindenség

csillagrendszere,

s ha ujjaim

alatt

pereg

a

klaviatúra,

az, az élet,

az, az értelem,

vértelen,

kétségtelen,

kreatív

szabadság,

az egyetlen

megváltás.

A többi

csak

zavaros

üvegben

bóklászó

kósza

füst.