Feirdhris

 

Fázom,

de nem

csak úgy

ímmel-ámmal,

hanem

szívből,

igazán,

belülről.

Fejem

felett

égő csipkebogyó-füzér

kihuny

és

felizzik

újra meg

újra,

aztán

vibrál.

Fázom,

nem

lehet,

hogy

ilyen

hideg

van

bennem,

az ajtón

túlról

türemkedik

a

fehérség,

már

sírni

sincs

kedvem,

piciny

lámpát

gyújtok,

hadd

járjon

át

fénye.

Kezedből

már

kisiklott

a

fekete

szalag,

nekem

kell

tovább

cipelnem.