csordultig telik

az üresség

lassan

ujjaid

közt

folyik

az

enyészet

cirmos

kis

rózsaszirom

pereg

a tükör

két

felén

egy-egy

árva

idegen

felemelem

kezem

nem ér

a nevem

két arc

egyiket

sem ismerem

kusza

fonálon

csomó

ami két

pont

közt

lehet

sodródó

fényszögek

vágtató

paralell

hallucináció

két arc

mindkettő

az

enyém

egyiket

sem ismerem