Menekülő gondolat

 

Hideg

száj

suttog,

ez van

most,

meg

csend

bőröd

illata

csent

gyönyör.

Nem is volt,

néhány

menekülő gondolat

meg egy

üresen,

elnyúlt,

lusta

jegyzetfüzet,

lomhán

telnek

a másodpercek,

már nem

vágyhatom

semmire sem,

megőrjít a

szeptemberi

nap,

kegyetlenül

arcomba

csap,

perzseli

lüktető

halántékomat.

Miért?

Szép,

halott,

szomorú vasárnapi

hangulat.

El innen!

Visszafelé

peregjen

a megakadt

pillanat.