Papírhold

 

Sápadtan

reszket

a papírhold,

sötét szalagon

vibrál

az

éjszaka

tömör

buja

illata

orromban,

ajkadon

vér serken

ereimben

lüktet

az álomtalan

didergés,

amíg te

halhatatlant

játszol,

s számra

tétova

nihilt

lehelsz

fogaim közt

kergetőzik

a füst,

zsarátnok

olvadó fénye

tapad

pupillámra,

távoli

dallam

kúszik

zsigereimbe,

hideg kézfejemre

néma

vallomás

simul,

eltévedt

könnycsepp,

még egy

utolsó

slukk

és

elnyeli

a sűrű

testetlen

végtelen.