Strigula

 

Talán

csak

el kellene

sétálni,

a vállfákról

bőröndbe

gyömöszölni

a

gyűrött,

molyszagú

álmokat,

poros

függöny

libben,

négy fal

ölel

diszkomfortzóna,

nem alku

tárgya

az ablakon túli

valami

az a

nagybetűs

SZAR,

vergődő

lepke

a tű

alatt,

ma is

minden

a gardróbban

marad.

Bennem

csak

a

mozdulatlanság

halad,

mínusz

egy

nap,

plusz

egy

strigula.

Kipipálva,

a takaró

alá

mászva,

csak jöjjön

már

az álom

nélküli,

sötét

zuhanás.