Marlene

 

Az egyenes

szándék

is

a pokolba

visz,

aki

mást

mond,

hazudik,

Marlene

és cigaretta

reggelire,

mindegy,

mit

üzen

száj

vagy

toll

nem

hatol

át

a

budoár

sűrű

függönyén,

belebújok

egy dalba,

mintha én

lennék,

mintha

lennék,

de csak

puszta

sivár

tűnődés,

meddőhányó,

lefojtott,

elfeledett

tűzvihar

egykor

még

talán

percegett

semmi kis

perceket

benne

a lét

alélt

párnába

fúrva,

most

csak

elborulva

dünnyög

az üresség

űr

üreges

üveges

tekintet,

bolond

vagy,

ha

elhiszed,

várok

még

valamire.

Felperzselt

temető,

hamuvirág,

porlepte

sírhant

szélben

keringő

pernye-igazság.