Az ellenség

 

 Valami savas ízt érzek a számban, ahogy cigarettám szívom a teraszon. A férjem mellettem ácsorog, fekete haja szemébe hull. A telefonját nyomkodja, hirtelen megkérdezi, mire gondolok. Mintha tudná, hol járok emlékeim sorában. Mesterien ráérez. Azt felelem, semmire sem gondolok, pedig ez nem igaz. Folyamatosan zakatol a gépsor a csattogó fogaskerekek között őrlődnek a savas ízű emlékek…

 Tél van. Elönt az undor. Számban savas ízű az elkeseredettség.

  – Mit mondott? – kérdi.

  – Az vagyok – suttogom és megállíthatatlan elszántsággal lököm ki a puccos budai magánrendelő ajtaját. Ő meg jön utánam.

 Nem nézek rá, nem bírok, de hallom, ahogy halkan felzokog. Azzal a csendes fajta férfi zokogással, amit csak ritkán lehet hallani. Én sem akarom hallani. Mélyeket lélegzem és próbálok uralkodni feltörni készülő indulataimon.

  – Ne sírj már! – vetem oda kelletlenül.

 Belül tombolok. Ugyan, mit tudhat arról, ami rám vár! Nem az ő testéből vágnak ki majd egy sejtcsomót, amiből akár ember is lehetett volna. Nem rá néznek majd úgy! Nem őt nézik majd utolsó szardarabnak. Megérdemlem, megérdemlem a megvetést az utálatot, az undorral teli pillantásokat és összes, félhangos cinikus megjegyzést. És megérdemlem, hogy a méhszájamat szétfeszítsék egy pálcikával és kikaparjanak belőlem egy sejtcsomót. A sejtcsomót, aminek már szívhangja is van.

 Ő pedig még mindig hüppög, undorodom tőle. Nem akarom, hogy többet hozzám érjen. Elhúzom a kezem, amikor érte nyúl. Gesztenyebarna haját fújja a szél, feltesz néhány kérdést, én meg automatikusan válaszolok: igen, nem, nem tudom, majd vissza kell jönnöm.

 Ellenség. Ez az egy szó visszhangzik a fejemben. Anyám barátnői hívják így a sejtcsomót…

 Fertőtlenítő szag, hideg, fájdalom, kiszolgáltatottság, aztán az orvos a beavatkozás után közli, hogy nem lehet többé gyermekem. Műhiba.

 Megtörlöm a szemem, csak a füst csípi. Bezzeg a szomszéd nőnek lehet, öt is van neki. Kócos hajjal, pecsétes pólóban és kitaposott tornacipőben jár. Saját bevallása szerint hat éve nem aludt végig egyetlen éjszakát sem. Elnézően mosolygom, ha összefutunk a folyosón.

 Egy héten háromszor járok az egyik legfelkapottabb fitness klubba, hétvégén pedig vagy wellness-ezni megyek a férjemmel, vagy bulizom a barátnőimmel. Van egy Buci nevű aranyhalam, jó állásom, céges autóm és mobilom. Mostanában az új HR-es kolléga flörtölget velem.

 A férjem mellettem ácsorog, megkérdezi, mire gondolok. Csak megvonom a vállam. Folyamatosan zakatolnak a nem létező fogaskerek és a gépsor köpi az emlékeket. Valami savas ízt érzek a számban.