2016. július 4., hétfő


Visszafojtott lélegzet

 

Megtelt és

túlcsordult,

visszafojtott lélegzet,

mindent betöltő,

minden repedésbe

behatoló,

egyanyagú

massza

a

matt éjszaka,

fekete

akril.

Valami mindig

elbaszódik,

de már

csak magamat

utálom

miatta.

Illedelmes

mosoly

ajkamon,

pedig

csak

beintenék

mindenkinek.

Persze, nyugodtan

számozzatok,

ítélkezzetek,

préseljetek

vonalkóddá,

kis atommá

lélekkannibálok

semmit sem

tehetek.

Visszafojtott lélegzet,

tüdőben

füst kavarog,

ma már semmi sem

számít.

Alámerülni

pillantásodban,

lepke

a

tű alatt.

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése