Re: re: re:

 

Még magamat

sem látom.

Betakar

a testetlen,

lomha

valóság.

Ezer sötét pötty

cikázik,

erre

az éjszakára

még egy

rendes

szédülés sem

jut.

Hasadó

hangokban

fény

fröccsen,

aztán

elemészti a

párába

süppedő

levegő.

Nem utazom.

Csak gyötör a:

„Tudtam, baszki, tudtam!”

Ülve alszom

a kanapén,

előttem

papír és

toll,

mintha tudnék…

De, nem.

Nem látom és

a legkevésbé sem

tudom,

csak várom

az esőszagot,

a cseppek fémes

csörömpölését

a korláton.

A dolog,

ami érint,

a dolog,

ami érint,

őrült párhuzamos.