Hazug

 

Összegörnyedsz

az előadásnak vége

csak szemhéjadra

ereszkedik

opálos sötét

függöny

csak írogatsz

s közben

bordáid

között

sivítva

üvölt

az üresség

reszkető

ereszcsatorna

párája

hazug

szikrákra

bomlik

az emlékezet

vetetlen ágy

megint

csak futsz

semmit sem

tudsz

céltalan

undorral

ténferegsz

néha

elmerengve

szárnyaszegetten

magasra

zuhansz

pedig

csak egyre

mélyebbre

repülsz

árnyként

koszos

falra

vetülsz

elvetemülsz,

görbe testtel

menekülsz

nem érted

csak beleőrülsz

hazug

szájzugban

suttogó kísértet

félresikerült

őszinteségi

kísérlet.