Bizarr

 

Botorkál

a hajnal,

bizonytalanul

megpihen,

a ház

falához

dől,

talpa alatt

néma

az

utca,

vörös

üstöke

az

eget

befonja,

gyűrűkbe

csavarodik

a

mozdulatlanság,

egy eltévedt

villamos

dörömböl,

csukott

szemem

alatt

még

egy

pillanatra

vállamhoz

simulsz,

aztán

eltűnsz

zuhanok,

az ébrenlét

mezsgyéjén

táncolok,

karomon

még

tested

melege…

egy lámpa,

Mucha négy hölgye

szilánkokra

pattan.

Eszmélet,

bizarr

valóság

a takaróm

magzatburok,

súlyos

bűn

koppan

a parkettán,

kúszik a

fény

a redőny

résein

át,

pupillám

szűkül,

gúnyos

mosolyba

tekeredik

az

elmúlás.