Álom

 

Tompa dalt

az éji

szél fütyül.

Álom és

ébrenlét

között

karcos

körmeivel

kopácsol

ablakomon

a sivárság,

s arcomba

a kócos

tegnap

liheg.

Nem kellesz

már,

ajkad

legyen

néma,

titokra

zárt,

elmosódott

pilletánc.

Ha elmész,

halott vagy,

ha maradsz,

csak szétmálló

árnyék vagy

csukott

szemhéjam

alatt.