Tollvég

Fáradt
közöny,
bágyadtan virító,
elszáradt
orchidea
bóbiskoló
feje,

egésztelen
töredék,
lepattogzott
festék
körmöd

hegyén,

szirup-undor,
szájzár,
okkerszín
tekintet

néha

rád tekintett,
mellékszereplő

egyszemélyes
tragikomédiában,
megszáradt

tinta,
fakó
tollvég

elég lesz
most már
elég.

A vágy

Nem értheted,

érintheted,
de
ott van.
Ő
a hetedik ajtó

mögötti

kifűtetlen
szoba,
a félszemű örmény festő,
gutaütött iguána,
Gilles de Rais,
kéjgyilkos,
szadista,

a halál
fátyol-permete
szemhéjadon,
a sors

csontos ujja
szívedbe fúrva.

Ott van
a kétes helyeken,
ahol

este tíz után
olcsón

mérik a
szerelmet,
ott van
 az öncélú
ernyedt hazugságban,
ott van
és

te
nem

futhatsz el.

Háromezer-háromszáztizennyolc

 

Várj csak,

kiszámolom

éltem negyedét:

háromezer-háromszáztizennyolc

napja

nem

vagy

itt,

kis világomnak

egy egész

végtelennyi

idő

háromezer-háromszáztizennyolc

nap.

Azt mondtad,

meggyógyulsz,

kis fehér

hazugság

sápadt

ajkadról,

tekintetedben

képzeletnél

távolabbi

pontra

fókuszálva,

tudom,

apád és anyád

már várt rád.

Háromezer-háromszáztizennyolc 

nap,

már nem

hívlak

vissza

szülni

születni

vérezni,

minden

apró

rezzenést

érezni,

mert

megütnek

szóval,

kézzel,

tettel,

átveszem

terhed

a világban,

ahol

nőnek

lenni

fájdalom,

nem érdem.

Részben

egészben

eltűntél

azon

a

hétfő reggelen,

nem álmodtál,

talán küzdöttél,

megfulladtál.

Kicsit hazudtál,

azt mondtad,

meggyógyulsz,

de inkább

tollpiheként,

faágtól váló

kis levélként

elsuhantál,

s befont a

ködmaszatos

februári

ég.

 

 

Mozi

 

Fura ez a film,

valami

groteszk kötéltánc,

vállamra nehezedik,

fura

egy

film,

elvetemült

egy

rendező,

lyukasan tátongó

szemgödre

állatidomár

kényszerképzettel

megtöltve,

odacsap,

de csak

úgy

révetegen,

tessék-lássék

módra

pattogtatja

ostorát

ostobaság,

fura,

a

főszereplő

sem

tetszik,

egy mondaton

belül kétszer

esik ki

szerepéből,

tétován

teng-leng

a szupermarket

kereskedelmi

dallamra komponált

gondolái

között,

nyikorgó

bevásárlókocsival,

fejében

az otthon

felejtett

bevásárló

cédulával

félcédulásan

céltalanul,

valahol

a harmadik

és az ötödik

polc

között

visszabámul rá

a müzli szelet,

valami

nem

kerek.

Fura ez

a film,

fura,

hogy semmi

sem

tetszik

benne.

 

 

Utolsó

 

pördülés

felhördülés

makacs

szája

szegletében

ott remeg

gúnyosan

az

ősbizony

fekete gyöngyök

hullnak

hasztalan

szanaszét,

valami

tüntetőleg

kimúlik

a világból

a kulcslyukon

suttyomban

távozik,

mint átszüremlő

fény-zaj tánc

hasít

szakít

kívül-belül

szétmálló

állapot

lebeg

lebegés

és

elillan

pattan

halkan

sóhajt

s

bólint,

búcsút int

innen

már

nincs

tovább

semleges

vízszintes

függőleges

értelemre

merőleges

felindulás.

 

 

Konstans

 

Nem billeg,

s ha csöndben is

van,

nem űz

makacs játékot,

szemlélődik,

nem koptatja

grafitszürkeség,

részleteiben is egész

zajban s

fagyott

tücsökmuzsika

nélküli

világban

is ringat,

s önt át

egyik pillanatból

a másikba.

Menóra

(gondolat-rondó)

Kitelik

beérik

beüt

vagy

csak

álmodom,

menóra

fénye

csillog

ajkamon

égő

csipke

bokor

tűz

fűz

perzseli

idegdúcom

kisebbre

húzom

magam

ragad

a lét

tapad

cipőmre

sár

szárba szökken,

aztán

szökik

nesztelen

oson

konokon

zsong

halálvirág

rág még

néhány

muszáj

tejben

légyként

úszkál

mégis

ott

motoszkál

fészkel,

hogy:

kész!

kell!

kellene

kellemes

vak

süket

csendmadár-üreg

üveg

szilárd

szilánk

fullánk

cukormázas

lázas

elvágyódás

elvágódás

elvágólag

véglegesen

végzetesen,

kitelik

beérik

beüt

vagy

csak

álmodom

menóra

fénye

csillog

ajkamon.