Kabócadal a
monotónia

csendes agóniával
simul az

aszfaltra,
az alkonyi fény
olvad fagylalt,
külvárosi érdektelenség;

lusta, fáradt
mozdulat
a kanapén,
két napja
rángó szemhéj,
idegek tánca s
tv mormogás,

tompán üres
szavakról levált
ékezet

nem értheted,

nem érthetem.