Elvész a józanság

 

Kialszik cigarettád,

fogad összekoccan

elvész a

józanság,

savanyú

izzadság

a lepergő

másodperc, s

órákká sűrűsödik,

megkövesedik

a szomszéd

ház

falán.

Nem kérdezel,

nem találgatsz,

s nem akarsz

új

barátokat,

néha már

a régieket

sem,

csak ülni a

csend nászát,

elvásott

emlékeid

kifosztott

tövében,

tövig

rágod

körmöd.

Nem feszülsz tovább,

mert tudod jól,

elpattansz,

már csak lábujjhegyed

éri a keskeny peremet,

nem tart semmi,

még egy mély

sóhaj,

legyőzted kétségeid.

Zuhanás.