The Verve - Bitter Sweet Symphony

Ha tudnám…

 

Ha tudnám késsel

vágnám ki

magamból

darabodat,

felszabdalni az

elmúlt pillanatokat.

Hiába keresem, hogyan

szakítsalak ki

lelkem-gondolatom

méhéből

abortálhatnál már

végre életemből,

pusztulhatnál, mert

felesleges

vagy

csak zaklat a

tudat, hogy

vagy

nélkülem

már nem

egyedül, hanem

szemét, hitvány módon mást

ölelve,

így csak a

megölt elme

porban

sárban

tekereg.

3.

 

Tegnapból sok

Van

Mából csak egy

Holnapból egy

Van vagy egy

Sem lesz,

Mert addigra talán

Halott leszek.

 

2.

 

Film noirként

Peregnek

Bennem

Tegnapjaim,

Hogy

Ma és holnap

Kockáival

Lassan körré

Váljanak,

Hogy gondolatomban

Megrebbenjen a

Pillangószárny,

Melytől lelkedben

Eső fakad.

1.

 

A fák lombjába

Lyukakat harap

A felhőtlen, június

Esti ég

Retinámba kap

Az ócska, szomszéd

Ház lámpája

Hiányzol

De már nem

Könnyes

Szívdobbanások

Között

Csak tompán

És fel-felsejlően

Csak tétován

Mosolygom azon,

Hogy nem

tudom, mi vagy

nekem Ikerfelem

miért is foglalkozom

veled?

Nem tudom,

Csak sejtem

Sejtegetem

Hogy, ami jó

Lett volna nekem,

De soha senkitől

Sem kaptam

Meg

Beléd

Tuszkoltam

Gyúrtam

Leheltem,

Te x+1. lelketlen

Te, álomkép most már

Ne moccanj,

A valóság vállon koppant,

Mert nem létezel.

Sekély hant

 

Sekély hantra

Ömlik szívem

Tövisre folyik

A magány

Nem ölel

Senki

Csak a szürke

Köd dörömböl

Fáradt elmém

Titkos zugában

Kezem nem

Kap görcsösen

Vértelen horizontok

Felé

Engedem, hadd

Múljon az

Utolsó illúzió

Csendben

Nyomtalanul

Még egyszer

Hajszál a levesben…

 

Hajszál

A levesben

Szálka a

Szemedben

A gúnyos

Félmosoly arcodon

Na, az

Az látod

Én vagyok.