Betondzsungel szerelem…

 

Betondzsungel

szerelem…

Szomszéd-magánélet

kukucskáló,

portörlő-rongyrázó.

Betondzsungel szerelem…

Falakba beleolvadt

kifőzde

és

strandpapucs-szag.

Ablakban üvegmadár

dróton

libbenő,

kapucnis

teregető,

új pasival

menetelő.

Hórukk

költöztető

szolgálat,

baby blues

babakocsi

áramlat,,

leomló vakolat.

Betondzsungel szerelem…

Végtelenített

időben

csattogó

barkácspercek.

A sötétben

gyufa serceg.

Pizzás fiú,

biciklis futár,

kétszer csengető

postás.

Betondzsungel szerelem…

Lépcsőházi zugivó,

falfirkáló,

liftbe hányó

betondzsungel szerelem.

 

Asszociáció

 

Tömeg

Hisztéria

Nyomor

Éhség

Fütty

Madár

Dal

Álom

Halál

Szerető

Csók

Kín

Szabadság

Vágy

Képzelet

Gondolat

Mosoly

Zokogás

Tompa

Éles

Kés

Gyilkos

Hideg

Kő

Örökkévalóság

Hit

Ima

Angyal

Szárny

Család

Ölelés

Béke

Megnyugvás

Szeretet

Emlék

Hajó

Óceán

Tengerpart

Homok

Kagyló

Delfin

Nevetés

Eső

Csend

Magány.

Programajánló:

Könyvbemutató

 

Meghívó

 

 

Az Infotop Kiadó tisztelettel meghívja Önt

Kacziány Aladár festőművész és Schultz Dóra

 

KETTESBEN

 

 

című naplójának bemutatójára.

A mester teljes életművét bemutató kötetet a szerkesztők,

Lindner Magdolna művészettörténész és Dr.Salamin András

ismertetik.

 

A beszélgetésben részt vesznek:

 

Gellér Katalin és Hajnóczi Eszter művészettörténészek

 

Közreműködik:

 

Mécs Károly színművész

Szeép Ágnes (hegedű) és Illés Richárd (zongora)

 

Időpont: 2016. február 12. (péntek) 18 óra

 

Helyszín:

MüM Kulturális Központ Kupolaterem

(Budapest XII. (Csörsz u. 18.)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A könyvet Lindner Magdolna művészettörténész és dr. Salamin András, az INFOTOP Kiadó ügyvezetője szerkesztette.

Az eredeti kéziratos szöveget, mely eddig csak a család és a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában volt elérhető, 270 illusztráció egészíti ki. Számos - eddig a rokonságnál őrzött - korabeli fotó, dokumentum teszi személyessé a leírást, melyben szép számmal szerepelnek reprodukciók magán- illetve közgyűjteményekből.

A művészről monográfia eddig nem jelent meg. A vissza-emlékezéshez, - mely a kor sajátosságairól részletesen beszámol, és az egyes művek keletkezési körülményeit is megismerteti, - műtárgyjegyzék is készült.

A kötetben Gellér Katalin és Hajnóczi Eszter művészet-történészek tanulmányai helyezik el a művész életművét a magyar és a nemzetközi művészeti irányzatok között.

„Szava halk és finom, mint a hárfa az orchestrumban…” – írta róla 1925-ben kritikusa a „Világ” lapjain.

Kacziány Aladár (1887-1978) az Országos Magyar Királyi Iparművészeti iskola díszítő-festészeti szakosztályán tanult, - melynek később tanáraként is dolgozott.

Tanulmányait Rómában és Firenzében folytatta, majd 1912-től a Műcsarnok rendszeres kiállítója lett.

Tagja volt a Magyar Képzőművészek Egyesületének, a Nemzeti Szalonnak, a Magyar Képzőművészek Társulatának, a Spirituális Művészek Szövetségének, a Cennino Cennini, ill. a Benczúr Társaságnak, a Szövetség nevű társulatnak pedig alapítói közé tartozott.

 

 

 

A könyv megrendelhető online:

www.kacziany.hu

vagy a szerkesztőknél:

Lindner Magdolna

email: lindner.magdolna@gmail.com

Telefon: 06 20 989 1106

dr. Salamin András

Infotop Kiadó

1121 Budapest, Béla király út 59/a.

email: salandras@gmail.com

Telefon: 06 30 475 1530

Ára: 4900.-Ft.

Pillangóeffektus, avagy mindenről Vincent van Gogh tehet

 

 

 

 Az élet olyan, mint egy tesztvezetés. Egyszeri, megismételhetetlen és mégis minden élesben megy, vagyis minden cselekedetednek következménye van és ezek a következmények nem feltétlenül kellemesek. Az elmúlt egy hónap azon kívül, hogy méltán kiérdemelte a „vazzegek” hónapja címet, egy-két apróságot helyrerázott középsúlyosan szétzilált lelkemben. Pár csontváz kizuhant a szekrényből, néhányszor kilógott a lóláb és előfordult, hogy valaki elfelejtette felvenni a szociális maszkját.

 Nem csoda, hogy akarva-akaratlan eszembe jutott a pillangóeffektus. A pillangóeffektus vagy más néven pillangóhatás kifejezése magában foglalja a kiindulási tényezők fontosságát a káoszelméletben. A káoszelmélet olyan egyszerű nemlineáris dinamikai rendszerekkel foglalkozik, amelyek viselkedése az őket meghatározó determinisztikus törvényszerűségek ellenére sem jelezhető hosszú időre előre. Az alapelv az, hogy egy kaotikusan viselkedő állapotjelzővel bíró dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai véletlenszerű folyamatok pozitív visszacsatolásai révén nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését. Vagyis, ha Japánban egy pillangó szárnya meglibben – teljesen mindegy milyen okból – , akkor mondjuk Londonban elered az eső. Vagyis, kaptál is magyarázatot arra, hogy az élet miért olyan kiszámíthatatlan, meg nem is. Szóval, ha nem is tudod meghatározni, mi lesz bármelyik cselekvésednek vagy nem cselekvésednek a következménye, egy biztos, valakivel, valahol történni fog valami miattad. Ez elég nyugtalanítóan hangzik, mert így simán rád kenhetik bármikor, hogy te vagy a hibás ezért, meg azért. Másrészt igen megnyugtató, mert bármit is teszel vagy nem teszel, nem egészen a te hibád, mert rajtad is keresztülhullámzik a pillangóeffektus-cunami, amit történetesen  –  talán(!) – nem is te generáltál.

 Minden úgy kezdődött, hogy néhány dolog nem fejeződött be vagy igen csúnya véget ért. Első körben likvidáltam magam kedvenc munkahelyemről és ez igen rendesen letaglózott. Miután magamhoz tértem az akut beiglimérgezésben kicsúcsosodó bánatomból, megpróbáltam kitölteni a keletkezett űrt magamban. Végső kétségbeesésemben verset írtam a plafonra celluxozott, pirosan villogó, kínai karácsonyfafüzérről. Egész jól sikerült, de úgy éreztem, ez már a lejtő legalja, innen már csak felfelé lehet menni. És basszus, nem!

Anyám is mindig azt mondta: „– Édes kislányom, ne állj szóba idegenekkel!” Nem annyira hallgattam rá, meglett az eredménye, de gyanakszom, van némi köze a pillangóeffektusnak is ahhoz, hogy ismét mínusz egyest kaptam emberismeretből.

 Tanultam a leckéből, vagy legalábbis most ezt mondatja velem a megtépázott büszkeségem. Azért, kétségtelenül egy fontos útravalóval gazdagabb lettem, és ez a felismerés vonneguti magasságokba repítette a világról makacsul berögződött elképzeléseimet. Megosztom veletek is: világunk, a világok lehető legjobbika és minden a lehető legnagyobb rendben van stb., abszolút egyetértek Leibnitz nézeteinek Voltaire általi értelmezésével. Szóval világunk négy csücskét nem a szeretet, vagy a bizalom, vagy a pénz esetleg a hatalom tartja össze. Hát nem! A világot a szupergitt és a baszás tartja egyben. Most meglepődtél, mi? Hidd el, én is.

 De ez még nem a végkifejlet.

 Arra tegnap délutánig várnom kellett. Ez az esemény feltette a pontot az „i”-re. Régi ballépéseddel még néha-néha összefutni is kínos és kellemetlen. Főleg, ha folyamatosan úgy érzed, hogy a másik fél szeretne mondani valamit, de valami miatt mégsem teszi meg. Tegnap azonban átszakadt egy pillangóeffektus-cunami gát benne és előállt a kérésével. Rázott a röhögés, mert nemcsak a pillangóhatás működik, hanem az a karma nevezetű is.

 Egy szó, mint száz: pillangó, karma meg szupergitt, akármit csinálsz, vagy nem csinálsz, valahogy mindig a te fejedre ömlik rá a trágya. S természetesen minderről, az én esetemben csak és kizárólag Vincent van Gogh tehet.

Kínai váza

 

 

 

 Néhány hónappal ezelőtt szert tettem egy csodás kínai vázára. Már egész szerény kis gyűjteményem volt belőlük. Ez a legutóbbi, amire a neten akadtam rá, különösen szép darabnak tűnt. Vörös sárkány tekergőzött rajta, és ha sokáig bámultam szinte már mozdulni látszott. Mindig ilyet szerettem volna. A sárkány a béke, jólét és virágzás szimbóluma, csak szerencsét hozhat. Mindenképpen fő helyet érdemelt meg a polcon, pontosan középre helyeztem, kissé háttérbe tolva a többit, hogy igazi fényében tündökölhessen. Minden nap letörölgettem, órákig képes voltam színes pikkelyeiben gyönyörködni.

 Egyszer úgy tíz évvel ezelőtt a főnöknőm kocsijában ültünk, az Andrássy úton hajtott végig, éppen az optikusához mentünk, ha jól emlékszem. Banális témákról beszélgettünk, mint például a kalapban vezetőkről, aztán hirtelen csend lett. Pár pillanat múlva azonban így szólt:

– Tudod, a barátság olyan, mint egy szépséges kínai váza. Képzeld magad elé a legcsodálatosabbat, amit valaha is láttál. Most gondold azt, hogy összetörik. Meg lehet ugyan ragasztani, de sosem lesz már olyan, mint régen, igaz? Még ha tökéletesen összeilleszted is a darabokat és mindenki másnak tökéletesnek tűnik újból, te magad tudod, hogy eltört. Te látod majd a hajszálrepedéseket, amiket senki sem fog látni rajtad kívül.

 Hallgattam és tűnődve néztem, azt az okos, negyvenes asszonyt. Bár sosem volt téma, tudtam, hogy boldogtalan. Persze, ezt nem lehetett egyből észrevenni rajta. Lábikra középig érő nercbundája, tökéletes sminkje és frizurája magabiztosságot és sikerességet üzent a külvilágnak. De azt még huszonévesen is tudtam, hogy egy boldog nő sosem mond ilyeneket, de ő mondott, mert tanítani akart valami nagyon fontosat. Meg akarta tanítani, hogy az emberi kapcsolatok  – legyen szó barátságról, vagy szerelemről, vagy bármi másról – sérülékenyek és néha a legjobb szándék ellenére is tönkremennek.

 Az én új kínai vázám is ilyen volt, törékeny. De egyenesen úgy éreztem, hogy ez a vörös sárkány mindenáron törni akar. Először a szájából lepattant egy kis darab, majd megütődött az oldala. Szépen, türelemmel visszaillesztettem mindegyiket. Aztán egy szellőztetés alkalmával a betóduló, heves téli széllökés magával sodorta a kínai vázát a polcról. Kimerevedett az idő és lassítva láttam, ahogy a padlóra zuhan s ezer kicsiny darabra törik szét. Előttem hevert a sárkány összezúzva, megsemmisülve.

– Menthetetlen – motyogtam és egy darabig könnyes szemmel néztem a romokat. Aztán szépen fogtam a kisseprűt meg a lapátot, összeszedtem az utolsó szilánkig, majd a szemetesbe borítottam. Szépen leporoltam a többi vázát és elrendeztem őket úgy, ahogy még a vörös sárkány előtt álltak a polcon.

 Ami tönkremegy, azt nem kell dédelgetni, útjára kell bocsátani. Ez az elengedés művészete. Azt hiszem, most egy jó darabig nem veszek kínai vázát.

Feirdhris

 

Fázom,

de nem

csak úgy

ímmel-ámmal,

hanem

szívből,

igazán,

belülről.

Fejem

felett

égő csipkebogyó-füzér

kihuny

és

felizzik

újra meg

újra,

aztán

vibrál.

Fázom,

nem

lehet,

hogy

ilyen

hideg

van

bennem,

az ajtón

túlról

türemkedik

a

fehérség,

már

sírni

sincs

kedvem,

piciny

lámpát

gyújtok,

hadd

járjon

át

fénye.

Kezedből

már

kisiklott

a

fekete

szalag,

nekem

kell

tovább

cipelnem.

Fejjel a falnak

 

Őrült vagy,

ha

bárkit is

szerettél,

megérdemled

a fájdalom

édes

gyümölcsét

nyelved

hegyén.

Elvetemülten

futsz tovább

a következő

ajtóig

minden

küszöbben

megbotlasz,

kinevetnek.

Rohanj, hogy

legyen

majd

miért

nyekeregned,

ha újból

felbuksz,

s orrod

csak

a padlót

csókolja

fáradt

ajkak

helyett.

Fuss, te

istenverte,

fuss hát,

körbe-körbe,

az való

neked!